Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Müller Péter:
  

 

images.jpg



"Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz."

 

 

                                                                  

fmmko4kvc2rlvjlztwl2.gif

 

 

                Ovastam egy bölcsasséget amit megosztok akik ide találnak  ...fogadjátok mily igaz....

 

 

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

429631_349660838469439_1416982988_n.jpg




 

 

                                                         

 

 

 

 

 

 

 

 

Az én kicsi világom???

                      "Tévedni emberi dolog"
 

Fáklya-futás

 

Reményik Sándor

Az én kezemben égett úgy-ahogy:
De többnyire lefele-fordítottan.
A füstje több volt, mint a lángja,
S céltalanul, vak iramban futottam.

Mögöttem robajlik az ifjúság,
Elér, elhagy, a fáklyát elragadja.
Isten, add, hogy száguldjon cél felé
S a futó tüzet fennen lobogtassa...

1931 március

Photobucket                      

 

 

én

 

 

„Ha egy embert megértenek, akkor az az ember tartozik valahova.

Photobucket

 

czacvakf1z81zg5gc39x.png

 

 

 

Photobucket 

 

Photobucket