Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014.01.22

2763028548_1.gif

7 tipp, hogy megtaláld a megfelelő pasit!...................541200_395419197145550_100000324206497_1390628_1514808632_n.jpg

Nem könnyű megtalálni az ideális pasit...de nem is lehetetlen! Íme néhány igazán hasznos tipp a minőségi vadászathoz:

Akar kapcsolatot: Ahhoz, hogy egy normális pasid fogj magadnak, fontos, hogy az olyanokkal állj szóba, akik akarnak is kapcsolatot. Egy olyan pasi, akiről mindenki tudja, hogy csak egy éjszakás kalandokba képes gondolkodni, az tőled sem akar majd többet. Persze ez fordítva is igaz, hiszen senki nem fogja elhinni neked, hogy kapcsolatot akarsz, ha mindenkivel kavarsz.

Lehettek barátok is: Ha egy fiúval érzed, hogy nem lesz közöttetek semmi több egy haverságnál, akkor sem érdemes teljesen megszakítani vele a kapcsolatot. Hátha a barátai között leledzik a későbbi nagy Ő, akit egy közös bulizáskor mutat majd be. Persze az ilyen lehetőségekkel csak akkor éljünk, ha biztosra tudjuk, hogy a srác sem akart volna többet, és nem sértjük őt meg ezzel. Azért tud nagyon jól elsülni az ismerősön keresztüli ismerkedés, mert ha már az illető valaki olyannal jóban van, aki kedves a számodra, akkor nagy az esélye, hogy jellegét tekintve tőled sem áll távol majd.

Ne akard túlságosan: Ahhoz, hogy valami jó süljön ki a dologból, ahhoz nem szabad semmit erőltetni. A türelmetlenség soha nem kifizetődő dolog a párkeresésben, mivel ha hirtelen felindulásból elkötelezed magad egy random pasi mellett, lehet, hogy pont elszalasztod az igazit, akit pár nappal később ismertél volna meg. Inkább várd ki a megfelelő érkezését, és ne hamarkodd el a döntésedet, nehogy utána megbánd!

Ne add lejjebb az igényeidet:  Sose jöjj össze valakivel "egye fene, jó lesz" alapon. Egyáltalán nem baj, ha igenis támasztasz elvárásokat egy pasi felé, amiknél lejjebb nem adsz. Itt persze nem fizikai tulajdonságokról beszélünk, hanem hozzáállásbeliekről. Magyarán ha nem bírod elviselni, ha valaki megbízhatatlan, hűtlen, pontatlan és hasonlók, akkor nem érdemes próbálkozni kapcsolattal vele. Vannak normális fiúk, szenteld rájuk a figyelmet!

Mindig van másik: Természetesen hiszünk az igaz szerelemben, de azt nehéz megmondani, hogy mikor jön el. Azt viszont tudd, hogy mindig van másik, és mindenkinél van jobb. Ha boldogtalanul vagy együtt egy pasival, akkor ne maradj vele csak azért, mert úgy gondolod, hogy nem találsz majd mást. Igenis találsz, szóval fölöslegesen ne kínozd magadat!

Legyél jócsaj:  Nagyon fontos, hogy mindig próbálj egy kicsit a másik nem agyával is gondolkodni. Legyél olyan, amilyet szerinted a pasik kedvelnek. Sugározz magabiztosságot, vidámságot, pozitív lendületet. Nem kell ahhoz testileg modellnek lenned, hogy lehengerlően vonzó legyen a stílusod.

Megfelelő helyen keress: Rengetegen esnek abba a hibába, hogy egyszerűen rossz helyeken keresik az igazit. Persze a szerelem időpont és helyszín válogatása nélkül bárhol, bármikor megtalálhat, de azért tudd, hogy kisebb az esély egy kocsmában, vagy játékteremben becsületes férfit találni, mint mondjuk közös ismerősön keresztül, vagy a suliban.

Most hajrá sok sikert!

 

 

                                             Első alkalom...(18+)

 _amor-pareja-amantes-cama-enamorados.jpg

 

 

                                                                                                     

 

♥ A barátommal a kanapén feküdtünk az ő lakásán. A TV halkan ment, a fejem a mellkasán volt, míg ő hátulról szorosan ölelt. Pólóm kicsit fel volt csúszva, így hasam puha bőrét simogatta. Olyan nyugodt, olyan meghitt volt ez az egész. Halkan szuszogott a fülembe és az én légzésem is nyugodt volt. Talán a szívem vert kicsit hevesen, a tudattól, hogy ő az enyém és az ő szíve is gyorsan kalapált, csakis értem. Már több, mint egy éve együtt voltunk és minden egyes szavával és mozdulatával éreztette velem, hogy én vagyok és én is leszek az egyetlen nő az életében (persze az anyukáját és a nővérét kivéve). Kicsit mocorogni kezdtem a karjaiban, mire azok megfeszültek körülöttem és szorosabban öleltek. Mintha megijedt volna attól, hogy elmegyek, pedig ez meg sem fordult a fejemben. Megsimítottam a kezeit nyugtatóan, mire kicsit lazított a fogásán és hagyta, hogy megforduljak ölelésében. A nyakába fúrtam az arcomat és göndör, kusza haját simogattam. Feje lustán pihent a puha karfán, arcán édes, gödröcsés mosoly terült el. Az egyik lábamat kicsit feljebb húztam, de véletlenül egy olyan pontot érintettem a térdemmel, amivel még nem volt szerencsém megismerkedni. Sosem voltunk még együtt úgy, igazából én még senkivel sem voltam és nagyon féltem az elsőtől. Mindenki azzal riogatott, hogy borzasztó lesz, nagyon fájdalmas és így tovább. A borzasztóra nem fogadtam volna, elvégre Harry-vel semmi nem lehet rossz, de a fájdalomtól annál inkább ódzkodtam. Harry halkan felnyögött az érzéstől, még sosem értem ott hozzá és merőben új volt ez nekünk. Nem vagyok naív, tudom, hogy Harry már előttem is volt nőkkel, nem is egyszer, de ez sosem befolyásolta a kapcsolatunkat és a szerelmünket. Elhúzódtam tőle és paradicsomvörös arccal felültem. Ő is felült hozzám és nyugtatólag simogatta a hátam. Tudta, hogy félek, ezért nem is erőltette soha, bár eddig még sose érintkeztünk ilyen intimen, még, ha nem is szándékos volt és több ruhanemű választott minket egymástól. Szipogni kezdtem, nem akartam megbántani azzal, hogy, ha velem akar lenni úgy, visszautasítom, de úgy éreztem, még nem állok készen. - Semmi baj, kicsim. - vont magához és az oldalamat simogatta, közben a hajamba puszilt. - Ne haragudj, de azt hiszem, nekem ez most még nem menne. - motyogtam inggel borított mellkasába. - Nem akarlak siettetni, tudod. - mondta kedvesen. - Tudom, de attól félek, ha sokáig húzom, nem bírod majd és megcsalsz, vagy elhagysz. - suttogtam, de tudtam, hogy hallotta és meg is bántam a kimondott szavaimat. Nem szabadott volna meggyanúsítanom ok nélkül, eddig semmi jelét nem mutatta, hogy elhagyna bárkiért is. - Azt hittem, ennél jobban ismersz és szeretsz. - mondta csalódottan, majd felállt mellőlem és szomorúan megindult a szobája felé. Hangosan becsapta az ajtót és tudtam, hogy utána kell mennem, mert még a végén meggondolatlanul cselekszik. Felpattantam, de már késő volt, ugyanis egy nagy csörömpölést hallottam. Berontottam, de azonnal meg is torpantam a látványtól. Egy váza, darabjaira esve hevert a sarokban, Harry pedig mérgesen fújtatott a szoba közepén. - Sajnálom. - siettem oda hozzá, de ellökött magától. - Hagyj békén! - kiáltott rám. Megijedtem, még sosem beszélt velem így, de tudtam, hogy jogosan ilyen. - Menj egy olyan pasihoz, akiben jobban megbízol. - még mindig magából kikelve ordibált. - De én bízok benned! - motyogtam a sírás szélén állva. - Persze, bízol. - gúnyolódott, de a hangja megtört volt. - Esküszöm, nem tudom miért mondtam, én csak... sajnálom. - suttogtam magam elé az utolsó szót és szememet elhagyta egy könnycsepp. - Nincs szükségem a sajnálatodra, egyedül a bizalmadra lenne, de az úgy tűnik nincs meg. - mondta ő is halkan, meggyötörten. - De én bízok benned! - kiáltottam fel. - Vedd el a szüzességem! - mondtam meggondolatlanul, mindkettőnket meglepve. Lehet, hogy hirtelen felindulásból mondtam, de komolyan gondoltam. - M-mi? - dadogott. - Azt akarom, hogy feküdj le velem. Most azonnal. - mondtam lassan, a szemeibe nézve. - Tudom, hogy nem gondolod komolyan. - rázta a fejét, mire én két lépéssel átszeltem köztünk az űrt és erőteljesen az ágyra löktem. Meglepődött és ezt kihasználtam. Meg akartam mutatni neki, hogy nagyon is komolyan gondolom. Letéptem az ingét és eldobtam jó messzire. Felsőteste hívogató volt, csókokért esedezett, de nem törődtem semmivel, minél hamarabb be akartam neki bizonyítani a bizalmamat iránta és ezt csak egy módon tehetem. A nadrágját is leráncigáltam róla, magához tért és próbált eltolni, de megragadtam boxeren keresztül, mire hangosan nyögve visszazuhant a hátára. Az ölébe ültem, dörzsöltem magamat hozzá, közben megszabadultan a pólómtól és a melltartómtól. Tágra nyílt szemekkel nézett, kizárólag a szemembe. Sose látta még a melleimet, csak fürdőruhába látott. Kihasználtam a döbbentségét és levettem a nadrágomat, majd letéptem mindkettőnk fehérneműjét. A méretét látva meghökkentem. Sokkal nagyobb mint gondoltam, de tudtam, hogy nem hátrálhatok meg. Most már nem. Megragadtam, mire megrándult a kezemben, majd felé pozícionáltam magam és rázuhantam. Harry egy hangos nyögést engedett ki magából, én viszont felordítottam a fájdalomtól és zokogva a mellkasára borultam. Mindenem remegett és borzalmasan fájt. - Kicsim, miért tetted ezt? - szorított magához és neki is kicsordult a könnye. Tudtam, hogy magát fogja okolni, de ezt én csináltam. Magamnak kerestem, megérdemlem a fájdalmat. - Most már legalább elhiszed, hogy megbízok benned. - mondtam és lenéztem oda, ahol összeértünk. A sok vér látványától még jobban felzokogtam. - Nem kellett volna ezt csinálnod. - rázta szomorúan a fejét. - Én voltam az idióta, hogy kiakadtam. Tudom, hogy megbízol bennem. Óvatosan megfordított minket, így ő volt fölöttem. Gyengéden kihúzódott belőlem, majd lassan újra betolta magát. Kezdtem megszokni a méretét, de még így is fájt. Ismét megcsinálta a mozdulatsort és egy nagyon lassú, de állandó ütembe kezdett mozogni. Kis idő múlva elmúlt a fájdalom, de jó érzés még mindig nem volt. A barátnőim, akik már nem szűzek, mondták, hogy első alkalomnál nem lehet elélvezni, így nem is vártam a mennyei érzést, amiről sokan beszélnek. - Istenem, olyan... szűk... vagy. - nyögte és hirtelen megfeszült fölöttem. Férfiassága rángatózni kezdett, de ekkor eszébe jutott, hogy nem tett fel óvszert, ezért gyorsan kirántotta magát belőlem és a takaróra élvezett. Pár percig még pihengetett, majd fáradt, fájó testemet felvette és bevitt a fürdőbe. Megnyitotta a csapot a zuhanyzóba, beállított a vízsugár alá, belépett mellém és magához ölelt a zuhany alatt. Először saját magát mosta meg, leöblítette a véremet magáról, majd ujjaival szétfeszítette a szeméremdombomat és elkezdett dörzsölni. Először azt hittem, azért, hogy engem is megszabadítson a vértől, de amikor már percek óta masszírozott, elgyengültem az érintéseitől és meg kellett kapaszkodnom a vállaiban. - Mi-mit csinálsz? - kérdeztem dadogva. - Te nem élveztél el, de most elfogsz. Hogy lásd, én is bízok benned és törődöm veled. - motyogta ajkaimra és hevesen megcsókolt, közben tovább dörzsölgetett. Remegtem a karjaiban, sosem éreztem még ilyet, de valami bizsergető érzés határozottan elindult az alhasamban. A szájába nyögtem, a víz csobogása elnyomta a túlfűtött hangokat, amik elhagyták a szánkat. Még gyorsabban kezdett dörzsölgetni, mire megfeszültem a karjaiban és remegve értem el a csúcsot, egy hangos nyögl megspékelve. - Szeretlek, kicsim. - suttogta mosolyogva. - Én is szeretlek. - csókoltam meg és ezek után a fürdéssel törődtünk.

                            E-mailben érkezett,  Sajnálom  (18+)vartan_foto.jpg

  

 

   

                                                                           

 

 

 

 

Már régóta szoros barátságban állok a One Direction-nel. Főleg Liammel, mivel már kis korunk óta barátok vagyunk, a szomszédjukban lakok Wolverhamptonban egyedül. Mindig ha szomorú ő mint jó "apuka" jön és megvigasztal. De ma menniük kell az első turné állomásukra. Épp a repülő téren vagyunk és búcsúzkodunk. Liam jön oda hozzám és ölel meg engem. -Kifog engem megvédeni a kanalaktól?-Kérdezi szinte könnyes szemekkel. -És engem kifog megvigasztalni?-Kérdezem már sírva. -Tudod hogy bármikor hívhatsz.-Mondja és megölel. Nem enged el hanem megcsókol. Csókol hosszú percekig majd elenged és felszáll a gépre. ~10 hónap múlva~ Épp az ablakom mellett ülök és a neten böngészek amikor kinézek az ablakon és tisztán át látok Liamékhez. Épp egy lánnyal ül a kanapén és csókolózik. Miután elválnak Liam szeme megakad rajtam és szomorúan néz rám. Én csak elsírom magam és felrohanok az emeletre. Milyen ironikus, nem? Pont amiatt sírok aki vigasztalni szokott engem. Nem sokkal később csöngetnek és Liam áll az ajtóban. Megtörlöm a szemem és kinyitom neki az ajtót. Amikor meglát a zsebéből elő vesz egy KANALAT -mikor köz tudott, hogy kanál fóbiája van- és elkezdi enni azt a pudingot amit már a kezében szorongatott. -Sajnálom...Sajnálom, hogy játszottam veled. Sajnálom, hogy ide hoztam Sophit mikor tudtam, hogy itt vagy nekem. (T/N) megtudsz bocsátani? -Liam, lehet, hogy egy lány pl:én, elolvad egy ilyentől, de mélységesen megbántottál avval, hogy reményt adtál.-Szipogom neki.-Nem érdekel a bocsánat kérésed. Nem érdekel, ahogy téged sem érdekelt, hogy itt vagyok ezért ide hoztál egy lányt. Mondj egy okot amiért megbocsátanék. -Szakítottam vele...Miattad.-Mondta. Mielőtt bármit is válaszolhattam volna közelebb jött és ajkait lágyan az enyémeknek nyomta és megcsókolt. Kicsit hezitáltam de végül vissza csókoltam. Belelökött az ajtón és neki nyomott a falnak. Az ajtót a lábával becsukta, majd a fenekemnél fogva fel emelt és a kanapéra rakott. Levette a felsőm, és a nyakamtól kezdve a melltartóm aljáig végig csókolta a mellkasom. Ajkai égették a bőröm miközben csókolgatott. A hátam alá nyúlt és egy kicsit megemelte a felső testem, hogy letudja venni a melltartómat. Őrjítően lassan húzta le a pántot a karomon. Miután a földön landolt az anyag kezébe vette a melleimet. Elkezdte masszírozni ami belőlem kéjes sóhajokat váltott ki. Amikor abba hagyta felnéztem rá és csak annyit láttam, hogy éppen a szájába veszi az egyik mellbimbómat és erősen megszívta azt. Ez egy kisebb sikolyt váltott ki belőlem. Felhúztam magamhoz egy csókra és a hátára fektettem. Az ajkaira nyomtam gyors csókot majd lejjebb haladva a nyakát leptem el csókokkal. Majd levettem a pólóját és a felső testét leptem el cuppanós puszikkal. Nadrágja tetejéhez érve lehetett látni, hogy férfiassága már készül kitörni a nadrágjából. Gyorsan levettem róla mindkét felesleges anyagot, majd a kezembe vettem férfiasságát és húzogatni kezdtem rajta a kezem. Liam ezt csukott szemmel élvezte amit teszek. Emlékszem, hogy vele vesztettem el a szüzességem. Akkor nagyon gyengéd volt. Akkor mindig csak az én kérésemre tett szert. Állandóan csókolgatott ha nekem nem tetszett valami. Hozzá teszem akkor se volt kicsi neki de nem volt akkora mint most. Gondolat menetemből Liam egyik nagyobb nyögése zökkentett ki. Gyorsan a számba vettem szerszámját és szopni kezdtem. Nem kellett sok neki hogy elmenjen. Meleg "öröm nedve" szétáradt a számban, amit később undorodva de lenyeltem. Felült és lassan ledöntött fekvő pozícíóba. Szinte szét tépte a nadrágomat, de nem. Viszont a már átnedvesedett bugyimat egy rántással letépte. A lábaimat szét feszítette és lassan nyalni kezdett. Amikor forró nyelve érintette a csiklómat felsikítottam a mennyei érzéstől. Ujjait bejáratomhoz emelte és hirtelen felnyomta. Gyorsan kezdett pumpálni, majd még egy ujját felnyomta, aztán még egyet, és itt szakadt el a cérna. Egy sikoly kíséretében ujjai köré élveztem, amit le is nyalt. Majd fel emelkedett hozzám, megcsókolt és abban a pillanatban tövig belém hatolt. Belekarmoltam a hátába és felnyögtem. Még egyet lökött rajtam mire újra belekarmoltam a hátába. Amikor ötszörre lökött rajtam így már utána eszeveszett tempóban lökött. A kanapé már nem középen volt a nappaliban hanem a sarokban, olyan gyorsan mozgott. Nem kellett sok hogy elélvezzek amikor megéreztem hogy Liam meleg ondója szét árad bennem, így ezzel engem is arra késztetett hogy elmenjek. Kihúzódott belőlem és fáradtan omlott rám. -Sajnálom, hogy ide hoztam Sophit. Szeretlek.-Mondta és megcsókolt. -Szeretlek.-Mondtam, majd felültünk és felöltöztünk.

                                 Románc

k88edjnwtg42xqeqyhxx.gif


1. Fejezet

Résnyire lehúztam az ablakot és hagytam, hogy a huzat hűtse arcomat. A vonat zakatolása háttérzajként telepedett a varázslók és boszorkányok társalgására. De én most nem vágytam erre, kis nyugalmat akartam. Kijöttem a kabinból a két fiút ott hagyva. A folyosón az ablaknak támasztottam összefont karjaimat. Néztem, hogy fut velünk a táj.

Hűvös nap volt a mai. A fákat körülölelte a fehér füstszerűen szálló köd. A nyaramra gondoltam, mikor még ragyogóan sütött a nap. Gyorsan eltel, rengeteg helyen jártunk a szüleimmel. Tele vagyok újabb gazdag élményekkel.

De, örültem mikor végre újra láttam a többieket. Hiányoztak. Ahogy általában, a szünet végét megint együtt töltöttük. Most ahogy elnéztem őket, szinte észre sem vettem, hogy az évek során mennyit változtak. Férfiasabb lett arcuk. S már fel kell néznem rájuk.

Változás.

Mindig ott lebeg az ember feje fölött. S egy pillanat műve lehet. Ezért féltem Harryt. Ismerem őt, de mégsem eléggé ahhoz, hogy sejteni tudjam, mi zajlik le most lelkében. Az események amit megélt egyre erősebbé teszik őt, s egyben egyre gyengébbé is.

Szeretnék neki segíteni, de úgy érzem, sokszor inkább a saját világába zárkózik. S valóban, valamit csak saját maga oldhat meg, s más akarva sem segíthet rajta.

Hallom, ahogy az egyik kabin ajtaja kinyílik. Arra nézek. Malfoy. Rám néz ő is. Eléggé ellenszenves, és undort kifejező arcot vágtam felé. Ahogy ő is. Pár pillanat múlva már újra az ablakon bámultam kifelé. Nem tud már felhergelni ez a görény. Rég túl vagyok azon, hogy egy pillanatig is idegesítsem magam miatta.

Belegondoltam az előttünk álló egy évbe. Vajon mit rejteget számunkra? Rossz érzésem volt.

- Mi van Granger, elhagytak a barátaid? – hallottam Malfoy hangját.

Nagyszerű. Akkor mégsem alaptalan a most bennem dúló rosszérzés.

- Neked is szia Mafloy. – mondom úgy, hogy rá sem nézek, és még mindig az ablakon bámulok kifelé. Nem volt most hangulatom a veszekedéshez.
- Állj el az utamból! – hallom tőle mindezt halál unalmas hangon.
- A piszkafa testeddel elférsz te bőven a hátam mögött. - mondom szintén unalmas hangon.

Hallom ahogy nagy levegőt vesz.

- Vigyázz magadra Granger, mert nagyon megkeserülöd.
- Tisztában vagyok vele, hogy mekkora egy szemét vagy Malfoy
- Gyáva! Még a szemembe sem mersz nézni.

Felé fordultam. Fel kellett néznem rá.

Változás.

Ő is megváltozott. Utáltam magam, hogy be kellett vallanom. De a piszkafa-jelző nem volt rá jellemző. Parancsoló volt testtartása. Ahogy most széles vállaival fölém magasodott, először éreztem, hogy tartanom kell tőle. Amikor előbb kilépett a kabinból, fel sem tűnt mennyit változott ő is. De most, hogy így előttem állt, láthattam arca vonásait. Férfiasabb lett. De ez semmit sem változtatott azon a tényen, hogy mennyire gyűlölöm.

Hideg szürkéskék szemeivel gyűlölködve nézett rám. S én viszonoztam.

- Tudnék vitatkozni ezen a gyáva dolgon Malfoy. Persze egy olyan emberrel felesleges, akinek fogalma sincs a bátorság fogalmáról.

Megfordultam, és elindultam a vonat végébe. Talán ott nyugodtabban tudok gondolkodni. Kinyitottam a vagon végébe levő ajtót és kiléptem a felszálló fülkébe. Kifújtam magam.
Alig voltam pár másodpercig egyedül, hallottam, ahogy kicsapódik az ajtó és belép Malfoy. Nagyszerű! Mi a szart akar?

Felém lép.

- Csak nem idegesít, hogy nem a tiéd volt az utolsó szó? – kérdeztem felé fordulva a tőle megszokott gúnnyal hangomban.

Nem válaszolt. Csak fenyegető tekintetével lassan elindult felém. Mikor már csak egy fél méterre állt tőlem, a fejem mögé támasztotta karját.

- Granger, nem mondom még egyszer. Ne kóstolgass, mert olyat teszek veled, amiben nem leled majd örömöd.
- Nem félek tőled Malfoy.
- Oh, dehogy nem Granger. Félni fogysz. Nagyon is. – Hangját suttogóra fogta. Felemelte kezét, s megfogta az egyik hajfürtömet és elkezdett ujjaival játszadozni vele. Mélyen szemembe fúrta fenyegető tekintetét. - Még egy sértő megjegyzés sárvérű, és örökre megbánod, hogy valaha is ismertél.

Hajfürtömet lazán elengedte. Ellépett tőlem és egyedül hagyott.

Fejemben erősen lüktetett szívdobogásom.

- Már most bánom. – mondta félhangosan a levegőbe. Már akkor ki akartam mondani, amikor még itt volt, de torkomra forrt a szó. Annyira fenyegetően beszélt, és olyan komoly volt a tekintete. Egy pillanatra tényleg elhittem, amit mondott.

Miről beszélek? Ez csak egy beszari Malfoy. Semmi olyat nem tud tenni velem, amitől tartanom kéne. Ha annyira akarta volna, eddig is megtehette volna. Nincs mitől tartanom. A gondolataimat is fölösleges pazarolni rá.

Visszamentem a fiúkhoz a kabinba. Épp a kividdicsről beszélgettek. Nem igazán tudtam hozzászólni a témához. Becsuktam szemem, s elszenderedtem. Legközelebb már csak akkor ébredtem fel, mikor megérkeztünk. Leszálltunk a vonatról, s megtettük a szokásos utat az iskola felé.

Az évnyitó ceremónia szokásosan telt. Miután ettünk egy jót, elindultunk a Griffendél torony felé.

- Granger! – hallottam nevemet.

Megfordultam, McGalagony professzor állt előttem.

- Jöjjön velem! – mondta, s én követtem. – Prefektus lévén maga külön szobába költözik mostantól.
- Oh, értem.

Követtem, míg egy rejtett folyosóra léptünk. McGalagony oda lépett egy vaskos faajtóhoz, és kimondta a jelszót. Az ajtó kinyílt.

- Mostantól számítva két órája van rá, hogy megváltoztassa ezt a jelszót, amire kívánja. Ha nem teszi, megmarad ez a régi. Én azt javaslom, hogy változtassa meg. – ezután elindult befelé, s én követtem nehéz bőröndömet húzva magam után.

Amikor beléptem szobámba, majd elállt a lélegzetem. Márvánnyal kövezett kandallóban lobogott a tűz. Előtte egy kényelmesnek tűnő karosszék állt. Gyönyörű bordó szőnyeg borította a padlót. Egy hatalmas ágy állt a szoba egyik sarkában. Mályva színű bársonyos huzata volt. Egy ajtó nyílt még a szobából. Gondolom a fürdőbe vezetett.

McGalagony magamra hagyott. Megmutatta a varázslatot, mivel a jelszót megváltoztathattam, így gyorsan meg is tettem. S után örömmel pakoltam ki ruháimat és könyveimet, hogy berendezzem új birodalmam. Miután mindent elpakoltam, beléptem a fürdőbe. Ahogy a kandalló, a zuhanyzó oldala is márványlapokkal volt kirakva. Jól esett, ahogy a forró víz végigcsorgott bőrömön. Végre nyugodtan zuhanyozhattam.

Hosszas fürdő után szinte azonnal belezuhantam az ágyba. Újra csak az elkövetkező egy éven járt az agyam, de a finom huzatú ágynemű között hamar leragadtak a szemeim, s nyugodt álom várt rám…

 

3dy9uzoxox9obyegjzi0.gif

 

 

 

 

 

534010u16ry430s7.gif

E-mailben érkezett, Liam (18+)

 
 
 
 
Mint minden 2. hétvégén ezen is átjön a szomszéd család. Ilyenkor a szüleim nem engednek el bulizni vagy csak simán lógni valahol a haverokkal. Azonban ezt egy cseppet se bánom , mert legalább együtt tölthetek egy estét Vele. Tudom, hogy nincs esélyem Liamnél, de az, hogy pusztán egy asztalnál ülhetek vele felemelő érzés, és nem adatik meg minden 10.-esnek, hogy egy 12.-essel töltsön egy estét. Általában mindig előttem ül vacsora közben, és ha csak véletlenül is rám néz, akkor elejtem a villát, leöntöm magam és egyéb hasonló cikis dolgok. Szóval tuti dilisnek tart. Ma kivételesen megengedték a szüleim, hogy 10 után elmehetek bulizni. Egy csinos, de elég kihívó tűzpiros térd feletti, mély kivágású, testre simulós ruhát vettem fel. Fekete magassarkúval, karkötővel és gyűrűvel. Tűzpiros ajkakat varázsoltam magamra, és egy kis spirál. nem szerettem ennél többet magamra tenni. A hajamat pedig csak kifésültem. Amikor lementem a lépcsőn hát...
- Hova öltöztél így ki?! Tudtommal csak 10-kor mész bulizni.- mondta apu egy kicsit idegesen. Hát igen. Legkisebbként és egyedüli lányként nincs könnyű dolgom.
-Igen, de utána már nem lesz időm elkészülni és vacsora közben meg nem öltözködhetek meg mi.
-Ennek nem lesz jó vége. Nem öltözhetnél át egy kicsit szolidabba?
-És kések le a vacsoráról?
-Még nem is jö...- csengettek.
-Szerintem ezek ők.- mosolyogtam apura.
-Segíts anyunak befejezni a terítést, addig én behívom őket.- engedelmeskedtem és elindultam a konyha felé, apu közben kinyitotta az ajtót. Egy égető tekintet szinte lyukat vájt a hátamba. Ah, tuti képzelődöm. Anyu is kicsit leszólt a ruhámért, de aztán még adott 1-2 tippet, hogy ne a piros kis táskámat vigyem majd magammal hanem a fekete szögecseset. Amikor bejött a Payne család mindenki megdicsért, hogy milyen csinos vagyok. Amikor Liam tetőtől-talpig végigmért és megnyalta az alsó ajkát és elismerően rám mosolygott azzal a szívdöglesztő mosolyával elpirultam. Leültünk enni. Liam le se vette a szemét rólam. A lábával elkezdte simogatni az én lábam. Egy kicsit félre nyeltem, amin látszólag jól szórakozott. Figyelmeztetően megrúgtam, hogy hagya abba, de mintha csak jobban beindult volna rá. Hát jól van Liam te akartad... Felvezettem a lábam a lábán egészen az ágyékáig. Egy kicsit felnyögött. 
-Kisfiam minden rendbe?- kérdezte Liam anyukája.
-Persze, csaak fé-félre nyeltem.-dadogott Liam, igazán aranyos ilyenkor. Örömmel vettem tudomásul, hogy a "kicsi Liam" kezd feléledni. Habár "kicsi Liam"-nek mondom, de kicsit se volt kicsi, pedig csak félkemény volt. Liam csak elvigyorodott, amikor lábfejemmel végig simítottam az egész férfiasságán. Elgondolkodtam, milyen lehet az ágyba. Biztos jó. 
- Mi pedig mehetünk egy szállodát keresni ma.- mondta Liam apukája.
-Miért?- kérdezte anyu.
- Csőtörésünk van és muszáj valahol aludnunk. Legalább 1 hétig.
- Nyugodtan itt is maradhattok. 
-Á, nem akarunk teher lenni.
-Dehogy vagytok, mire jók a barátok.- mondta mosolyogva apu.
-Hát akkor ha nem gond.
-Dehogyis. Különben is a vendég szobát se használta még soha senki. Liam meg elalszik Rékánál.- no erre a kijelentésre egy kisebb sokkot kaptam. Liam pedig csak önelégülten elvigyorodott, amikor kaptam egy SMS-t, a legjobb barátnőmtől, hogy lebetegedett és nem tud eljönni. 
-Ó, nemár....- mondtam ki kicsit hangosan.
- Mi a baj kicsim? Még se jó, hogy ott alszik Liam?- kérdezte anyu.
-Dehogy is!-vágtam rá rögtön, mire Liam felsóhajtott.- Csak még se megyek ma bulizni. 
-Sajnálom kicsim.-mondta anyu.
-Mindegy. Megyek fel a szobámba. Majd holnap találkozunk, jó éjszakát.- mondtam mindenkinek és felfele igyekeztem.
-Várj !-szólt  Liam- Megyek én is.
Liam mögöttem ment a lépcsőn és tudtam, hogy a hátsófelem nézi.
-Szép látvány?-kérdeztem meg.
-Nagyon.- mondta és rácsapott.
-Hééé!- szóltam rá nevetve, mert élveztem.
-Látom tetszett.- vigyorgott perverzül. Bementünk a szobába. Liam azt mondta, még lemegy a holmijáért. Gondoltam addig én átöltözöm. Már levettem a ruhát és a magassarkúmat akartam kikapcsolni és lehajoltam, amikor valaki nyögött egyet mögöttem. 
-No ez nagyon szép látvány.- mondta Liam és mögém lépet, rácsapott a fenekemre. Rögtön felegyenesedtem, mire megéreztem a "kicsi Liamet".
-Nem lesz nyugodt esténk remélem tudod.- suttogta szexin a fülembe, mire éreztem, hogy nedvesedem.
-Nem félsz, hogy meghallanak majd?-kérdeztem.
-Nincsenek is itthon, vissza felé összefutottam anyukáddal, és mondta, hogy elmennek  bowlingozni vagy mi...- mondta és már a nyakamat csókolgatta. Megadtam magam. Liam szembe fordított magával mire megcsókolt. Nyelveink vad táncot jártak, ajkainkat mintha egymáshoz teremtették volna. Liam elkezdett az ágy felé tolni anélkül, hogy megszakadt volna a csókunk. Végig fektetett az ágyon elkezdte a nyakamon lévő érzékeny bőrt szívni, harapdálni. Kéjesen nyögtem. Fordítottam a helyzetünkön. Leszedtem róla a felsőjét és kidolgozott felsőtestét kezdtem el puszikkal ellepni. Sóhajokkal adta tudtomra, hogy élvezi. A nadrágot és a boxert nagyon lassan szedtem róla.
- Ne szórakozz.
- Hmm....- csak ennyit mondtam aztán elkezdtem kézzel kényeztetni. Aztán végig nyaltam , és puszilgattam. 
- Ezt még megbánod.- mondta. Gondoltam nem kínzom és elkezdtem mélytorkozni. 
- OH, baby ez...... Ez az!- mondta Liam miközben a hajamba túrt.- Állj  le... már mindjárt....- úgy tettem mintha meg se hallottam volna és folytattam míg elmegy. Örültem, hogy nem voltak itthon a szüleink, mert  tuti hallottak volna minket. Felnéztem rá, a szám szélén maradt ondót pedig erotikusan lenyaltam, csak, hogy megint beindítsam. Liam maga alá gyűrt és mocskos dolgokat kezdett a fülembe suttogni" alig várom, hogy a szűk kis puncidban járjak!" és ehhez hasonlókat, mondanom se kell, hogy a bugyimból csavarni lehetett volna a nedvet. Elkezdett csókolgatni és az oldalamat simogattam. Foggal húzta le a melltartóm pántját, ezzel is kínzott. Amikor lekerült rólam a melltartó az egyik kezével kényeztette az egyik mellemet míg a másikaz a szájával. Ezt addig csinálta míg a bimbóim meg nem keményedtek. Aztán, ahogy lejjebb haladt anyagon keresztül kezdett dörzsölni és puszilgatni oda lenn. 
- Oh, Liam csinálj már valamit!- parancsoltam rá.
- Ennyire fel vagy izgulva?- kérdezte pimaszul.
-Igen!- válaszoltam neki mire letépte a bugyimat.  Azonnal felnyomta két úját és nyalni kezdet. 
- Oh, igen....
-Tetszik ugye?
-Nagyon..- Liam csatlakoztatta még egy úját mire hangosan a nevét nyögve elmentem. Felhúzódott hozzam és elhelyezkedett lábaim közt. Izgatott oda lenn. Közben vadul csókolóztunk, újaim haját szántották. 
- Erre vártam mióta megláttalak...- mondta.
-Én is....- vallottam be őszintén. 
-A világ legjobb szeretkezésébe lesz részed.- mondta.Oda nyúlt az éjjeli szekrényemhez és kivett egy kondomot. 
-Ezt honnan...- kérdeztem volna.
- Szembe lakok veled, mindent tudok.- kacsintott perverzül.- Azt is, hogy minden vasárnap a kicsi a Tom bekapcsol. És olyankor a látvány amit nyújtasz.. minden pasi álma, muszáj volt olyankor saját magamat is...-nem tudta befejezni mert megcsókoltam.
Tom a piros vibrátorom. Már ép fel akarta húzni a kondomot, amikor rá szóltam.
- Ne tedd fel! Szedek pirulákat.- kacsintottam rá.
  És megcsókolt, ezzel egy időbe belém is hatolt. Először kicsit fájt, de utána ... először lassan és szenvedélyesen csinálta. Utána meg gyorsított, de a szenvedély ugyan úgy megmaradt. A hátát karmolásztam és a nevét nyögtem. Hol a nyakamat szívta, vagy csókolgatott. 
-Olyan közel....- mondtam
- Én is...- nyögte.
Amikor elment éreztem, hogy belém löveli nedvét, amitől én is elmentem elég hangosan, mert a nevét sikítóttam.
- Igazad volt. Tényleg ez volt életem legjobb szeretkezése.- mosolyogtam rá. Megcsókolt.
- Nekem is. Igazi kis vadmacska vagy.- mosolygott perverzül.
-És most mi lesz?- kérdeztem meg, de szinte biztosra vettem, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt.
- Mi lenne? Az enyém a legtökéletesebb lány a világon akibe szerelmes vagyok, és csak az enyém. Ugye az enyém vagy?
- Örökre- válaszoltam, mire megcsókolt.
 
 

 

 

   Írta ezen a név

 photo 9fac286b5e44b71d6279bc243260269b_we.gif

en ..Jumbóka!

                          

Ha az embernek szabadnapja van ez többféleképpen értelmezhető. A leginkább klasszikus megközelítés, hogy nem kell dolgozni. De ha ezt az ember tudja előre, akkor a „szabad” napjára sokféle dolgot tervez. Elmegy a bankba, végigjárja a hivatalokat, esetleg olyasfajta dolog vásárlására adja a fejét, amit egy zsúfoltabb napon nem tudna megvenni. De mint tudjuk, ez nem igazi kikapcsolódás. Ez után másnap boldogan megy munkába, hogy kipihenje az előző nap fáradalmait. Akkor most nekem jó napom van? Aligha. Munkanélküliként ezt így alapból nem lehet kijelenteni. Az biztos, hogy nincs sürgős, fontos vagy halaszthatatlan ügy, ami miatt kapkodni kellene. Terveket sem kell szövögetni, hiszen egy esetleges munkalehetőség is várhat még 1-2 órát.

Éppen ezért nyugodtan szürcsölgetem a reggeli mellé készített teámat. Na meg azért is, mert forró. Egy 23 éves pasinál aligha mondható „normálisnak” egy ilyen helyzet, de látva más – hasonló helyzetben lévő – kortársaim kapkodását, és ezzel együtt járó sikertelenségét, aligha hiszem, hogy az ő példájukat kellene követnem. Persze nekem is meg vannak a reggeli klasszikus rituáléim. Ha nem vajazom nagyon össze az ujjaimat, akkor a neten nézelődve válogathatok a „jobbnál jobb” állásajánlatok közül. Azt, hogy mennyire nem vagyok elkeseredve rögtön sikerült is igazolnom. Rápillantva az egeremre azonnal elmosolyodtam. Hiszen szegény „jószágnak” nincs is farka. Akkor ő is hátrányos helyzetű? Dehogy, hiszen nekem van, mégis mire megyek vele? Hiszen a barátnőmet is csak egyetlen ok miatt nem hívhatom fel. Mert nincs. Van viszont rádióm, ami ezúttal is "csak” a világ tragédiáit sorolja, annyiban eltérve a tegnapi eseményektől, hogy most mások a szereplők. Elütötte, megölte, felrobbantotta, majd a „kihagyhatatlan” hírrel a végén, fehér tigris született valamelyik állatkertben. Na, mondom, ennek legalább van farka, és még valami hasznát is látja! Ha másért nem, hát csóválni tudja a világ furcsaságait látva. A reklámblokk végén azonban mégis valami kézzel foghatónak tűnő felhívás hangzik el. Ma 10:00 és 18:00 óra között véradást szerveznek egy helyi szórakozóhelyen.

Miért is ne! Hiszen ezen már egy éve is elgondolkodtam. Persze akkor csak a kollégáim elbeszéléséből hallottam ilyesmiről. Nem mellékesen azzal is megtoldották, hogy a főnökség még az ilyesfajta esemény miatti „lógást” sem nézi jó szemmel. Jah, persze, a vérünket is a cégért… Hát most itt a lehetőség, és különben is, legalább valami hasznosat csinálok. Na, ha már úgyis a net mellett ücsörgök, tudjunk meg valamit arról, hogy is megy egy ilyen esemény. Személyi, lakcímkártya, TAJ kártya, bőséges étel- és italfogyasztás. Na, tessék! Ennél jobban nem tudták volna telibe találni a jelenlegi élethelyzetemet. 9:00 óra múlt néhány perccel, így ha vágok még egy szelet kenyeret, akkor is kényelmesen odaérek a „nyitásra”. Úgy gondolom kezdőként érdemes időben megjelenni, hagy lássam, hogyan csinálják ezt a „nagyok”.

Sosem szerettem az egészségügyi intézmények sivár környezetét, más körülményekről nem is beszélve. Ezért is örülök, hogy egy szórakozóhelyre „kell” menni. Nincs is itt semmi szokatlan, hacsak az nem, hogy a zene „emberi” hangerővel szól. Sokan vannak, a pultosok mosolyognak, a polcokon poharak és italok sorakoznak. Csak a hátsó helyiségben serénykedő fehér köpenyesek mozgolódása jelzi, hogy itt valami – a megszokottól – eltérő esemény zajlik. Aztán beindul a gépezet. Kérdőív kitöltése, majd az első szúrás. Ez még csak egy pici tűvel az ujjbegybe. Gyors vizsgálat, néhány kérdés, és egy kis aggodalom, hiszen mégiscsak ez az első, és háááát ugye a szüzesség… legalábbis ebből a szempontból. Magam is meglepődök, amikor az utolsó asztal mellé ülve teljesen másfelé kalandozik a tekintetem. Az egyik ágyon ugyanis feltűnően csinos lábak nyújtóznak felém. A tulajdonos további testrészeit eltakarják a monitorok és a feltűnően magas papírhalmaz. Óhatatlanul is az előttem levő nyomtatványokra pillantok, hiszen már az előbb mutatták, hogy hova írjam be a nevem. Az előző sorban egy tipikus nő írással kitöltött adathalmaz. Erika. Nem tudom mikor számoltam utoljára fejben, de lehet, hogy csak a kerek évszámokkal volt szerencsém. 20 éves.

so8vo3n6u7me09u0pz31.jpg

                                         

Szempárok kereszttüzében foglalom el a helyemet, de nincs idő tovább nézelődni, mert a gyors előkészületek után már érzem is a szúrást. Nem merek szisszenni sem – pedig nagyon kikívánkozik. Remélem, hogy ha Erika szemébe nézek, az segít egy kicsit. A nővérkéébe nem tudok, mert ő a véremmel van elfoglalva. Szeretnék végre megszólalni, de nem hagynak. Ami a legfurcsább, hogy egymással kezdenek beszélgetni.

A kisasszony – amellett, hogy mindkettőnk mozdulatait figyeli – Erikát kérdezi arról, hogy mit csinál a véradás után.

- Meghallgatások lesznek, mert keresünk egy férfit, olyan „mindenesnek” a céghez. Sajnos eddig nem jártunk szerencsével, ne is mondd, olyanok voltak, hogy….. – jött a válasz a fekvő testhelyzetből.

- Akkor sok szerencsét hozzá – szól vissza a nővér, de egyértelműen felém kacsint, szerintem nem véletlenül.

(Már ennyiből is lejött, hogy „ezek” nem először találkoznak, annyira jól megértetik egymást, de azért egy kicsit bosszant, hogy úgy viselkednek, mint akik velem szórakoznak.)

Gyorsan elhessegetem a gondolataim, és inkább határozottságot mutatva szólalok meg, miközben most már egyértelműen Erika szemébe nézek.

- Szabadna megkérdeznem, hogy ez az első véradásod?

- Áh nem, nem is tudom, lassan a tízedik felé haladok. És neked?

- Az első, de nem az utolsó, remélem. Rosszabbra számítottam, de kellemesen csalódtam – és a kelleténél egy kicsit szélesebb vigyorral toldom meg, egyfajta nyomatékul.

- Biztosan nem az utolsó, remélem nekem sem! – próbál határozottságot mutatni, de láthatóan örül, amikor az asszisztencia közbelép, hogy „kiszerelje” belőle a tűt, hiszen a nehezén már túl van.

- És mindig ennyit kell feküdni utána? – kérdezem kicsit meglepődve.

- Dehogy is, csak aki rosszul szokott lenni, vagy nem érzi jól magát. – neveti el magát, de láthatóan nem akaródzik neki felkelni.

- Akkor jó, megnyugodtam. Főleg, hogy a nővér engem is „leszerel”.

Nem lenne még szabad, hogy felkeljek, de ahogy Erika már elindult, automatikusan nekem is megmozdulnak a lábaim. Még szerencse, hiszen alig ért az ágya végéig, máris össze akar csuklani. Kicsit szerencsétlenül sikerül elkapni, de lényeg, hogy a feje nem koppan a földön.

Az orvosi stáb természetesen azonnal megjelenik, és engem is visszaparancsolnak a helyemre. Egyszerre elég, ha egy emberrel foglalkoznak. Mikor végre megint kettesben maradunk, én is nyugodtabban sóhajtok fel.

- Remélem nem baj, de maradnék, míg jobban leszel. Róbert vagyok, ha netán kell valami.

- Szia, Erika vagyok, jelenleg a padlón – próbál ironizálni, bár jelen esetben nem áll messze a valóságtól.

Szerencsére innen már gyorsan megy a regenerálódás, így automatikusan adódik részemről a kérdés:

- Ugye meghívhatlak egy üdítőre?

- Nem, nem – szabadkozik – hiszen hallhattad, hogy meghallgatásaim lesznek, és sietnem kell vissza!

- Azt megértettem, de azt is tudom, hogy ilyenkor sok folyadékot kell fogyasztani.

- Na jó! De csak itt a közeli presszóban, ez még belefér.

Amíg megkapjuk az italokat, egy kicsit kihasználom a hangulati fölényemet.

- Ha valaki még csak 20 éves hogyan juthat el lassan a tízedik véradásig? Nincs ebben valami matematikai csalafintaság? Sőt, itt fizikai korlátok is vannak különösen a nőknél.

Persze az azonnali válasz helyett kicsit sikerül megmozgatni a nyuszit a bokorban.

- Honnan is ismersz Te ennyire, mármint például a koromat illetően? – fúj egy nagyot, de láthatóan élvezi a játékot.

- Bevallom, csaltam egy kicsit, és a papírok aláírása közben számoltam utána(d).

- Na, büszke lehet a főnököd, hogy ilyen sokoldalú kollégája van. Ennyi mindenre tud figyelni.

- Büszke lehetne, ha lenne, de jelenleg nincs. Így viszont ráérek csinos lányok szemének kereszttüzében tetszelegni.

- Azt vettem észre, Anikónak majdnem kinézted a tűt a kezéből.

- Így igaz, téged viszont szemmel vertelek, és mint látható, ez utóbbi sikeresebb lett. Sőt, még a megmentésedről is gondoskodhattam, láthatóan sikeresen. (Remélem, nem olvas ki ebből túlzott önteltséget.)

- Jaj, még el is felejtettem megköszönni, tényleg rendes vagy.

- Szóra sem érdemes, és tényleg jól esett, különösen a bőröd érintése. De nehogy az én nyakamba olvasd a „kissé” hiányos öltözetedet!

- Jaj, tényleg mennem kell, de van egy ötletem, ami a munkanélküliségedet illeti. Egy műszaki cégnél dolgozom, gyártással és kereskedelemmel is foglalkozunk. Te mihez értesz?

- Az állásinterjút talán folytassuk hivatalosabb körülmények között, de tudnod kell, nem adom olcsón a bőrömet! Ebben az összefüggésben sem… (A hatásszünet láthatóan elbizonytalanítja egy kicsit, de megszólal a telefonja, így nem tud visszakérdezni.)

Felírom a telefonszámomat egy papírra, és csak kutyafuttában szúrom oda, hogy ma már nem érek rá, de a következő fordulóban szeretnék benne lenni.

    x53oogxwnzbw5q4uu30w.jpg
                                          Régen éreztem magam ennyire felszabadultnak. Igaz, ennyi vérveszteség után ne ugráljon az ember, de mégsem tudok nyugodtan ülni a fenekemen. Hirtelen annyi minden történt velem egy „hétköznapi” délelőttön, mint máskor hetek, hónapok alatt. Sőt, rögtön gondolkodóba is kellene esnem. Munka vagy magánélet, magánélet vagy munka. Szét lehet e választani? Jó, jó szoros összefüggéseket is lehet találni, de ennyire… Jól van na! Sosem voltam az a magamban őrlődő típus, most se kellene ezen változtatni. Különösen abban a tudatban, hogy nem nálam van a labda. Na persze a telefonszáma sincs nálam, de az enyém legalább nála van. Ritkán hallgatok a „hülye” megérzseimre, de valahogy bennem van, hogy a következő forduló nem hetek múlva lesz.

Ennyi pozitív gondolat után nem is érhet csalódás. Sem a telefonhívás idejét, sem a stílusát illetően. Igen ez ő, most még csak is kis „ő”-vel. Határozottságot próbál mutatni, de azt is kihallom, hogy nem egy „hétköznapi” emberrel beszél. Elmondja a hivatalos verziót, de szerintem ő is érzi, hogy csak a saját idegességét akarja leplezni. Én meg még jobban megnyugodhatok, hiszen ismerem a céget, szerintem a főnökét is, de ezt egyelőre elteszem magamnak. Kicsi ez a város.

Reggel aztán arra ébredek, hogy néhány halogatott dolgot muszáj lesz elintézni, mert lehet, ez lesz az utolsó szabadnapom. Minden szempontból… Jaj, már megint tovább gondolkodtam a kelleténél, de így legalább fenntartom a pörgést délutánig. Határozottan lépek be a „cég” előcsarnokába, hiszen engem itt várnak. Az ügyfélszolgálaton azonban nincs senki. Nocsak, mindenkit hazaküldtek a tiszteletemre? De aztán halk léptek jobbról, és egy ismerős hang.

- Szia Robi! – integet Zoli, de rögtön a szája elé teszi a kezét.

- Zoli! – de mi ez a titokzatosság?

- Erika ugyan nem merte kimondani, de biztos voltam benne, hogy Te vagy az, akiről két napja egyfolytában beszél. Bár, valami képzavar lehet nála a nevekkel.

- Akkor térjünk vissza a kollégiumi hagyományokhoz, adjunk teret a fejleményeknek, és nem mellesleg hagyjuk érvényesülni a női nemet. Csak csendesen bólint, bemegyünk Erika szobájába, és mivel itt sincs senki, már tárcsázza is a kisasszonyt.

- Jó napot! – szól a határozottan belépő HR asszisztens.

Mindketten felpattanunk, de csak nekem jut a megtiszteltetés, hogy megérinthetem a puha kezét. Jóleső érzés, szerintem ezt ő is így látja, még ha kissé meglepődött képet is vágok.

- Foglaljon helyet, ismét, örülök, hogy a cégvezetőt már ismeri…

(Hú, ha tudnád mennyire, de most játszanom kell, azt viszont csak komolyan szabad – fut át a fejemen a gondolat.) Rövid szempárbajt vívnak a Zolival, bevallom jól esik kívülről nézni. Szerintem, ha egy üres papírlapot adtam volna át önéletrajz helyett, azt is tökéletesnek minősítené, de a „főnök” csak csendes bólintással nyugtázza. Lassan Zolinak is leesik, hogy a továbbiakat ketten is meg tudjuk oldani, így balra el…

- Jöhetnek a piszkos anyagiak, meg a beosztás, munkarend megbeszélése – szólal meg végre.

- Piszkos? Erről más jut eszembe – hajolok előre, mélyen a szemébe nézve.

- Maradjunk, csak a hivatalos felállásnál… még.

(Ezt a félmondatos dolgot a hatásszünettel szerintem tőlem tanulta, ez tetszik – mosolyodok el magamban, de lassan a határozottságomnak is teret kellene adni. Ennek ellenére megint megelőz.)

- Hétfőn kezdhetsz, ha minden tetszik, és ma este velem lehetnél!

Persze, hogy csak igennel felelhettem, de egy pillanatra bennem sem volt világos, hogy egyszerre hány dologra bólintottam rá.

- De ragaszkodom a próbaidőhöz! Még akkor is, ha ennek első napirendi pontja egy könnyű vacsora… nálad – toldom meg nyomatékosan a végén. De ekkor már nem bírom ki, hogy ne húzzam magamhoz olyan közel, hogy a szorítást is érezze néhány centivel a feneke felett.

- Minősíthetem ezt munkahelyi zaklatásnak? – kérdezi, de csak annyira hajtja hátrébb a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Annak minősíted, aminek akarod, de azt tartsd meg abban a kicsi fejecskédben, hogy én vagyok mindenre az egyetlen hiteles szemtanú.

- Rendben! Akkor most tanúja lehetsz, hogy elrabollak hozzám.

- Vezethetek, így könnyebb lesz sakkban tartanod? Sőt, mivel csak Te tudod, merre megyünk, még így is magadénak érezheted az irányítás hatalmát.

Láthatóan gondolkodóba esik, de valószínűleg csak azon meditál, hogy azonnal el kell indulni, mert ha itt maradunk még két percig, akkor soha nem lépünk ki ebből a szobából. Otthon a „másik” szoba hangulata meg engem kólint kicsit fejbe.

- Nem kell félni, nem harap a néni! – hangzik el a tőle klasszikus mondat.

Ezzel nem is lenne baj, csak nekem egy másik történet ugrik be, de az a farkasról szól. Ugyebár az se bánt, csak egy kicsit megkóstol.

 

Elrontottam az életem a fogyással

Kövér vagyok/voltam, sajnos ez van, de fogytam pár kilót, és tönkrement a bőröm. A fogyást sose kezdd el ész nélkül, mint én!                                         

3_2.gif

Mint minden tini, én is szerettem sokat enni. De arra nem figyeltem, hogy nagyon hízok. Láttam, hogy tesóm is hízik, nála azért kicsit vékonyabb voltam, majd egy idő után már nagyobb nadrág kellett nekem, mint neki. Rosszul lettem, idegileg összeomlottam, hogy be kellett vallanom: kövér vagyok. Mindig arról álmodtam hogy pasizok, szeretnek, érdekes leszek.

Egy családi tragédia után elkezdtem mozogni. Majd kevesebbet enni, a kaja már nem érdekelt annyira. A pasik kezdtek észrevenni, majd felfigyeltem arra, hogy kicsit vékonyabb lettem. Az orvosi vizsgálaton 165 cm és 100 kiló voltam. majd egy fél év után 80 kiló lettem. Nagyon megörültem ennek, ezért nem ettem, de mozogtam. A suliba romlott a jegyem, de vékonyabb lettem. A pasik kezdtek rám odafigyelni, volt is pár pasim. Élveztem nagyon, majd észrevettem, hogy a 2 év során 30 kilót adtam le. Most vagyok 70 kiló.

De azt megfigyeltem, hogy nagyon megnyúlt a bőröm, a suliban elájultam, de már normálisan eszek, és ezt a súlyom tartom. Futni járok, hogy a bőröm visszahúzodjon, és remélem sikerül. Még 5 kilót szeretnék minimum leadni, és remélem, ti nem ugrotok így, ész nélkül bele a közepébe a dolognak. Nagyon csúnya a hasam, nem szeretem, ha a pasim simizi, mert olyan mintha hájam lenne. Ő nem tudja, hogy mennyi voltam, ő már csak azt látja hogy 165 cm, és 70 kiló vagyok, bár ő 60 nak néz, de 70 vagyok.

Amint a bőröm visszahúzódik, akkor még leadok 5-10 kilót, de ezt megfontoltan. Lehet, hogy ez soknak tűnik, de valójában csak elcsúnyítottam vele a hasamat. A többi helyen nincs ilyen gond. És tényleg jól gondoljátok át, hogy mikor kezdtek el fogyózni és hogy hogyan. Én leadtam pár kilót, de fizetek érte rendesen.

 

 

 

 talalko.gif

Az okos nő csukott szemmel csókolózik, de nyitott szemmel nézi meg, hogy kivel.

Marlene Dietrich

 

aw356z7i9xje9r9rdztk.gif

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.